Akhal-teke
Ez az érdekes, titokzatos lófajta Türkmenisztánból származik. A 3-as típusú lónak a modern megfelelője. Jellegét tekintve Arab. Bőre és szőre alkalmazkodott a sivatagi meleghez, így a vékony bőr és finom szőr jellemzi. Türkmenisztán területén az Akhal-Tekini feltehetőleg már 3000 évvel ezelőtt létezett. Valószínűnek tartják, hogy rokona az arab Munaghi versenytörzsnek. Nevét a Kaped-dag hegység és a Kora-kun sivatag közötti, Ahalnak nevezett oázisról, és a teke nevű törzsről kapta. A fajta fejlődésére a XX. Század nagy hatással volt. Dokumentumok maradtak ránk ezekből az időkből nagy versenyzőkről és nagy örökítőkről.
A Korakórúm-sivatag oázisaiban tenyésztik. Ashabad a központja. Sok fajta vérvonalában találunk Akhal-Tekini vérvonalat, de saját fajtája idegen vérrel nem keveredett. Sikertelenül próbálták Telivérrel keresztezni. A Türkmének fő célja a fajtával a versenyzés volt. A felkészítésre nagyon odafigyeltek. Az időjárástól (meleg és hideg) nemzettakaróval védték. Árpával, tojással, lucernával, birkazsírpogácsával etették őket.
Megjelenését tekintve sokan furcsának, különlegesnek tartják. Nem éppen az a kimondott "nyugati lóideál". Hatalmas teljesítményre képes sivatagi körülmények között is. Feje nagyságát tekintve változó, de egyesen orrprofilú, nagy szemekkel, és széles orrlyukakkal, egymástól távol álló fülekkel. Előfordulhat kosfej is a fajtában. Hosszú, vékony nyak jellemzi, mely a fejjel 45 fokos szöget zár be. A fej tűzöttségét tekintve magasan tűzött. Nyakát "szarvasnyaknak" is nevezik, hossza szintén változó. Háta hosszú, "cső alakú", mely kissé előremélyedt. Mellkasa nem tűnik mélynek. Végtagjai hosszúak. Alkata miatt kifejezetten kényelmes lónak tartják a lovaglás szempontjából. Patái kicsik, kemények és szabályosak.
Méretét tekintve 160 cm a marmagassága. Szárkörmérete 20 cm, övmérete 170 cm körüli.
Minden színben megtalálható, kivétel a tarka. Aranysárga színe, mely fémesen csillog, a fajta egyedi sajátossága.
Az Akhal-Tekinit hátaslónak hasznosítják, és szívesen versenyeznek is ezzel a fajtával. Tulajdonképpen ma már tenyésztésének az elsődleges célja a versenyló-tenyésztés.Számuk kevés. Magyarországra is mindössze hat mén került. Fajtatiszta állomány Magyarországon ma már viszont nincs. |
Amerikai melegvérű
Az American Warmblood-ot, mint sok más európai melegvérű fajtát, ma versenylovaglásokon használják. Csak Amerikában, Kanadában vagy Mexikóban születhet American Warmblood fajta. Az American Warmblood sok más melegvérű versenyló-fajtábanban is megtalálható sajátosságot mondhat magáénak. A feje nagyon hasonlít a telivérek fejéhez. A válla a megfelelően ferde, a hátsó fertálya erős, izmos. A rövid hátának köszönhetően kiválóan lovagol minden jármódban. Az American Warmblood Registry (~Amerikai Melegvérűek Cégjegyzéke) 1981-ben alapult. Az amerikai tenyésztők határozottan állították , hogy mivel az európai melegvérűek nagyon vegyültek, ezért szükségszerűen nem különböző fajtákról, hanem inkább egy fajta különböző típusairól kellene beszélni. Ahelyett, hogy Amerikában a fajtákat szétválasztották volna, új fajtaként tartják számon őket.Melegvérűekhez hasonló lovakat Európaszerte találni, de Az American Warmblood egy igen izmos fajta, amely sok esetben kiemelkedik ezen lovak közül. A jó testi felépítése és temperamentuma miatt különösen alkalmas a eventing, driving, dressage jármódra. |
Amerikai miniatürló
Az első Miniature lovak Európából származnak. XVI. században ezeket az apró lovakat hobbiállatként tenyésztették az európai nemesség számára. 1765-re sok kép és cikk szólt ezekről a lovakról. Lady Estella Hope és a nővérei megpróbálták megőrizni az eredeti angol Miniature lovak tisztaságát. Amerikában sok, a Miniature fajta legkissebb egyedeiből származik ettől a Hope- vérvonaltól.
Sajnos a fajta nem minden egyede volt királyi udvarokban elkényeztetve. Sokat használtak közülük közép-angliai és észak-európai szénbányákban.A marmagasságuk maximum 34 hüvelyk (86,36 centiméter) lehet. A mai Miniature lovak egyediek, arányosak, valamint közel 400 éve ügyelnek a fajta tisztaságára.
A mai ideális Miniature ló az American Miniature Horse Association's Standard of Perfection (~ Amerikai Miniature-fajta Szabványosító Testülete) szerint kicsi (marmagassága nem haladja meg a 34 hüvelyket (~86,36 centiméter), egészséges, kiegyensúlyozott, és megfelel a küllemi leírásoknak is.Általános jellemzői a fajnak a részarányosság, jó erőnlét, ügyesség, éberség, a kancáknál kifinomultság és "nőiesség", a csődöröknél pedig az erőnlét. A Miniature fajta bármilyen lehetséges ló-színben előfordulhat.
A kedves, gyengéd természetük és kis méretük miatt a Miniature lovak kiváló társaságot is nyújtanak. Gyakran nyújtanak társaságot gyerekeknek, felnőtteknek, nyugdíjasoknak és hátrányos helyzetű embereknek. Egy kisgyerek megijedhet egy nagy lótól, míg ugyanez a kisgyerek valószínűleg vágyat érez aziránt, hogy megölelje és egy Miniature fajta csikóval legyen. Ezek a csikók különösen szeretetre méltóak, valószínűleg a kis méretük (újszülött korukban: 16 hüvelyk -21 hüvelyjk (40,64 centiméter - ~53,34 centiméter) miatt.A hátrányos helyzetű emberek a Miniature fajta lovakat megfelelő helyettesítőnek találják az "igazi" méretű lovak helyett, akiket ők valószínűleg nem tudnának kezelni.Az "American Miniature Horse Association" (=AMHA, ~Amerikai Miniature Társulat)-t elismert lovasok alapították 1978-ban, azért, hogy kialakítsanak egy általános leírást a fajtához. Ezzel szerették volna segíteni és támogatni a tenyésztőket, valamint segíteni fenntartani a fajtát.Az AMHA házigazdaként is szolgál a minden évben megrendezésre kerülő National Futurity (~Nemzeti Jövőkép) számára is, ami kapcsolatban van a National Show-val. A National Futurity azért lett létrehozva, hogy támogassák a tenyésztőket és bebizonyítsák a Miniature fajta kiválóságát. 1996-ban az AMHA pézügyeivel foglalkozó osztály 88 ezer dollár jutalomban részesült. |
Andalúz
Hazája: Spanyolország, Andalúzia
Andalúz, avagy Andalúziai. Az Andalúz fajta Spanyolországból, Jerez városából származik. Ez a fajta az egyik a három fajta közül, mely a legnagyobb hatást gyakorolta a világ lótenyésztésére. A másik kettő az Arab és a Berber. A fajta több mint valószínű, hogy időszámításunk előtti, illetve a jégkorszak előtti időkből származik. A fajta a berber és az arab ló hatására alakult ki, de ebben a helyi fajták is közrejátszódhattak.
Európa kedvenc lovának tartották számon, és erőszeretettel használták a lovasiskolákban. Ez a spanyol ló nagyon sok fajta kialakulásában játszott szerepet, többek között az amerikai fajták egy része is belőle származik.
A tenyésztés központja Jerez de la Frontera, Sevilla és Cordoba. Az Andalúz Tenyésztő Szövetség 1912-ben alakult. Ha minden igaz, az Andalúz ló a Tarpán, Sorraia és a Berber fajtákból alakult ki. Ami a legérdekesebb, hogy az Andalúzt elfogadják a Lusitano fajtájában, de ezt visszafele nem. Érdekes.
Nemes megjelenésű, szeret menni, bár nem mondhatni gyors lónak. A feje nemes jelleget mutat, kissé kosfej jellegű. A sörénye és a farka gyakran hullámos, és meglehetősen dús, hosszú. A fajára jellemző az erős csánk, kiváló csontozat, szabályos paták, a rövid, izmos jól ívelt nyak és az erős, széles válltájék és a lapocka, mely kevésbé dőlt a telivérénél.
Középnagy termetű ló, viszonylag alacsony, szemek mandulaformájúak, homlok széles és lapos. Fara meglehetősen lejtős.
Bottal mért marmagassága 157-160 cm, övmérete 180-185 cm, szárkörmérete 19-20 cm.
Színei a szürke, pej, ritkán sötétpej és sötét májsárga. Régen akadt tarka is az Andalúzok között.
Hátaslónak hasznosítják. Gyorsan tanul, megbízható és jó szándékú. A spanyolokra jellemző temperamentumosság is meglelhető bennük. Akciós mozgású. Kiváló a magasiskolai díjlovagló feladatokra.
A fajta az egész világon kedvelt a mai napig. |
Anglo arab
Népszerű hátasló. Ahogy a neve is mutatja, legnagyobbrészt Arab, és Angol telivér kapott szerepet a kialakulásban. Mindkettőből legalább 25% található meg ebben a fajtában. Ebből a két fajtából a legjobbakat örökölte. Ezt a melegvérű lovat az Egyesült Királyságban, és Dél-nyugat Franciaországban tenyésztették ki.
Ezt a fajtát mintegy 150 éve tenyésztik a franciaországi ménesekben.
A méneskönyvbe kizárólag azokat a fajtákat veszik fel, melynek vérében 25% arab génhányad található, és ősei Arab, Angol telivér, vagy Anglo-Arab ló. Mára a fajta Franciaországon kívülre is elterjedt.Közepes testtömegű, szikár, elegáns. Egyre inkább kezd hasonlítani a telivérhez. Harmonikus felépítésű. Feje egyenes, nyaka hosszú, vagy közepesen hosszú, és középmagasan illesztett. Lapockák dőltek, dőlése szintén a telivérre jellemző. A mar kifejezett, háta feszes, szügye közepesen izmolt. A hátsó végtagok a kiváló vágtamozgást teszik lehetővé. Álkapcsa nem húsos. Feje telivér hatású. Fara hosszú. Jó minőségű csontozat, szabályos lábszárszerkezet jellemzi.
Marmagassága 160-170 cm között van. Szármérete kb. 20-21 cm.
Színei pejtől a sárgáig és szürke.
Hátaslónak hasznosítják. Galopp jármódban szívesen versenyeznek vele. Kedvelt versenyló.
(Elterjedt elnevezései: Anglo-Arab, Anglo-Arabian) |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
